Az alultápláltság kockázatai
Nemcsak a kövérség veszélyes
Mindannyian tisztában vagyunk az elhízás egészségügyi kockázataival, és a lassan népbetegséggé súlyosbodó problémával mind az orvosi média, mind a tömegkommunikáció rendszeresen foglalkozik. Ha azonban az alultápláltság kerül szóba, először rendszerint az afrikai éhezők vagy hazánkban a romák jutnak eszünkbe, hiszen kevesen tudják, hogy az Európai Unió polgárai között mintegy 20–30 millióra tehető az alultápláltak száma, és hogy az ebből fakadó egészségügyi kiadások meghaladják az évi 120–130 milliárd eurót.
Az Európai Parenterális és Enterális Táplálási Társaság tavaly szeptemberi kongresszusán megfogalmazott prágai nyilatkozat, melyet eljuttattak az Európai Parlament képviselőinek, a szakmai és társadalmi összefogás szükségességét hangsúlyozza.
A nyilatkozatban kiemelik, hogy az alultápláltság növeli az infekciók veszélyét, a krónikus betegségek szövődményeinek előfordulását és azok súlyosságát, a betegségekkel összefüggő halálozás rizikóját. Az alultáplált emberek gyakrabban kerülnek kórházba és kórházi ápolásuk hosszabb időt vesz igénybe. A daganatos betegségben szenvedők túlélése átlagosan kétszer hosszabb, ha tápláltsági állapotuk megfelelő. Frank de Man, az ENHA (European Nutrition for Health Alliance), az alultápláltság visszaszorításáért küzdő egészségügyi és szociális gondozásban tevékenykedők szövetségének főtitkára egy decemberi budapesti tanácskozáson lapunknak elmondta, hogy az elsősorban az idős és/vagy beteg embereket érintő, illetve veszélyeztető állapotot mind a háziorvosi rendelőben, mind a kórházi felvételnél könnyen szűrni lehetne. A pár percet igénylő ellenőrzés a testsúly és testmagasság méréséből és az étvágyra, a mozgási képességre, az utóbbi hónapokban bekövetkezett esetleges testsúlyváltozásra és a pszichés állapotra vonatkozó kérdésekből áll. Alultápláltság vagy annak veszélye esetén azonnali beavatkozással, speciális étrenddel vagy táplálással javítható a beteg állapota, csökkenthető betegségének súlyossága és a betegség szövődményeinek veszélye. Az ENHA szeretné elérni, hogy a táplálás a népegészségügyi politika integráns részévé, a krónikus és ritka betegségek kezelési programjának szerves alkotórészévé váljon. Becslések szerint a krónikus vagy akut betegséggel kórházba kerülők 30–50 százalékát érinti az alultápláltság, gyógyításuk 35–70 százalékkal többe kerül, mint a stabil tápláltságú betegeké. Sok pénzt költünk a műtétekre, a gyógyszerekre, de miért nem fordítunk gondot arra, hogy a páciensek megfelelő táplálásával segítsük gyógyulásukat, csökkentve ezzel kezelésük költségigényét is? Van tehát egyszerű szűrőmódszer, de ha el is végeznénk, ki foglalkozik a veszélyeztetett vagy alultáplált beteg metabolikus terápiájával? Van-e táplálásterápiás team, szakkonzílium, van-e pénz és akarat? Erről kérdeztük a különböző területek szakembereit.
Mesterséges táplálás
Dr. Tomsits Erika, az MM TT elnöke
Semmelweis Egyetem AOK,
II . Gyermekklinika, Budapest
Otthoni parenterális táplálás
Dr. Sahin Péter
Fővárosi Önkormányzat
Szent Imre Kórház, Budapest
Agysérültek: táplálás és rehabilitáció
Dr. Dénes Zoltán
Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet,
Budapest
Alultápláltság az intenzív terápiában
Dr. Ökrös Ilona
B-A-Z megyei Kórház, Központi Aneszteziológiai
és Intenzív Terápiás Osztály, Miskolc
Alultápláltság krónikus vesebetegekben
Dr. Zakar Gábor
Fejér Megyei Szent György Kórház,
I. Belgyógyászati Osztály, Székesfehérvár
Műtét esetén nagyon veszélyes az alultápláltság
Dr. Harsányi László
Semmelweis Egyetem ÁOK,
I. Sebészeti Klinika, Budapest
Forrás: Medical Tribune 2011. április 7.
| Cikk értékelése | Eddig 1 felhasználó értékelte a cikket. |
Hozzászólások