Agysérültek: táplálás és rehabilitáció

A funkciózavarok közül kiemelkedő jelentőségű a táplálkozás zavara, amelynek következtében nemcsak alultápláltság alakulhat ki, hanem életet veszélyeztető szövődmények is. Az agysérült betegek akut ellátásánál, majd a rehabilitáció során is a megfelelő táplálás biztosítását a terápia részének tekintjük. A betegek felvételi állapota és tápláltsága alapvetően meghatározza a végezhető rehabilitációs tevékenységet. A betegek felvétele után történő állapotfelméréshez hozzátartozik a tápláltsági állapot meghatározása is. Táplálkozási vagy nyelészavar esetén biztosítani kell a betegek mesterséges táplálását. A felvétel után és a kezelések alatt hetente végzünk testsúlyellenőrzést. A különböző tanulmányok szerint az agysérült betegek 30–50 százaléka alultápláltan érkezik a rehabilitációs osztályra. Az alultáplált betegek csak korlátozott mértékben képesek részt venni a rehabilitációban, kevésbé terhelhetők. A rehabilitáció során a malnutríció kockázati tényező, amely veszélyezteti a betegek gyógyulását. A malnutríció következtében a gyógyulási folyamat elhúzódik, a mortalitás nő. Az alultáplált betegekben a szövődmények gyakrabban alakulnak ki, és az ápolási idejük meghosszabbodik. Átmeneti (néhány napos vagy egy-két hetes) táplálkozási zavar esetén nazogasztrikus (NG) szonda használatát javasoljuk. Ha a mesterséges táplálásra várhatóan több hétig vagy akár hónapokig is szükség van, akkor PEG (perkután endoszkópos gasztrosztóma) készítése indokolt, mert megfelelő mennyiségű és minőségű táplálék bevitele tartósan és biztonságosan kizárólag ezen át lehetséges. Csak megfelelően táplált betegek rehabilitációja végezhető eredményesen! Mi szükséges mindehhez? Szemlélet, elegendő képzett szakember (ápoló, orvos stb.) és finanszírozás. Bármelyik hiánya esetén működési zavar, következményes alultápláltság és szövődmények várhatók.

Dr. Dénes Zoltán
Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet,
Budapest

Forrás: Medical Tribune 2011. április 7.